Mindenkinek van lengyel bútora, és ezt az Ikeának meg Trumpnak köszönheti

Mindenkinek van lengyel bútora, és ezt az Ikeának meg Trumpnak köszönheti

Mindenkinek van lengyel bútora, és ezt az Ikeának meg Trumpnak köszönheti

Jó-e nekünk, hogy ezek a termékek elözönlötték Magyarországot?

Ha belépünk egy tetszőleges magyar otthonba, biztosan találunk egy-két bútort vagy lámpát, melynek lengyel a gyártója, ha pedig valamelyik nagyobb áruházból rendezték be az ingatlant, a lengyel termékek aránya 50 százalék fölé is kúszhat. Mivel az ottani gyártók gyakran hangzatos, valamelyik nyugat-európai nyelvet imitáló név mögé rejtőznek, az egyszeri, de már sokat tapasztalt vásárló gyártóként vagy Kínára, vagy a Made in EU besorolás láttán a bútornagyhatalomnak számító Németországra tippel. Pedig mára Kína és Németország után Lengyelország a világ harmadik legnagyobb bútorexportőre, a produktum közel 90 százaléka külföldön talál vevőre, és jut belőle bőven Magyarországra is. De mit várhatunk ezektől a termékektől, és vásárlóként jó-e nekünk, hogy egyre erőteljesebb a jelenlétük a magyar piacon?   

Ebbe a budapesti étterembe a lengyel Fameg karosszékeit terveztük be. Kép forrása: Artium.

A lengyel sikersztori megértéséhez a háború utáni időkig kell visszatekinteni. Az ötvenes évekre teljesen átalakult a kelet blokk bútorgyártása: a tönkrement családi üzemek helyét nagy állami gyárak vették át, és ráálltak a mennyiségi szemléletű termelésre. Szükség is volt erre, hiszen a lakáshiányt enyhítendő Magyarországon és Lengyelországban is tömegével épültek a lakótelepek, melyeket be kellett bútorozni valahogy. A két négyzetméteres fürdőszobákba, öt-hat négyzetméteres konyhákba, a tizenkét négyzetméternél egy centivel sem nagyobb szobákba nemhogy luxust, de kispolgári bútorgarnitúrát is nehéz volt bevarázsolni, a tervezők szeme előtt tehát elsősorban a praktikum lebegett.

A hatvanas években viszont történt valami Lengyelországban, ami új pályára állította a szektort. A svéd bútorkereskedők ugyanis megpróbálták kiszorítani az egyre drasztikusabban terjeszkedő Ikeát, mire az alapító Ingvar Kamprad úgy döntött, a Balti-tenger túlpartján fekvő, hatalmas gyártókapacitással rendelkező Lengyelországba helyezi át bizonyos termékei gyártását. Egy radomskói gyárba leadott székrendeléstől mára Lengyelország és a bútoróriás kapcsolata odáig fejlődött, hogy Kína után a lengyelek számítanak az Ikea bútorok legnagyobb előállítójának: 16 üzemben 10 ezer ember készíti a Hemnes komódokat, Lack dohányzóasztalokat, Billy polcokat.

A Nowodvorski sínes rendszerű lámpái. Forrás: Nowodvorski.

Az Ikea ráadásul „csak” a hetedik legnagyobb a lengyel gyártókkal dolgozó bútorcégek sorában. Olyan luxusmárkák is náluk gyártatnak, mint a Fritz Hansen vagy a Hay; e cégek termékei egyébként nálunk is elérhetőek, amennyiben valaki képes és hajlandó kifizetni az inkább nyugat-európai pénztárcára szabott árakat.

Arne Jacobsen ikonikus Egg széke ma egy az egyben Lengyelországban készül. Forrás: Fritz Hansen.

És ekkor jött a képbe Donald Trump, aki a Kína ellen hirdetett kereskedelmi háborújával arra kényszerítette az amerikai bútorcégeket, hogy új gyártókapacitások után nézzenek. Az Egyesült Államokban ma már külön ügynökség felel a lengyel bútorok népszerűsítéséért, és nem bagóért fáradoznak; egy amerikai háztartás nagyságrendileg háromszor annyit költ egy évben bútorra, mint egy lengyel, vagy pláne egy magyar. Ez az új piac is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a lengyel bútoripart elemző B+R becslése szerint Európában mára minden második kanapé Lengyelországban készül.  

Konyha Raw Decor hidegburkolattal. Forrás: Raw Decor.

De mit nyújtanak a lengyel bútorok és egyéb lakberendezési termékek ár-érték arányban? Jellemzően megfizethetőek, valamint követik a trendeket (még ha gyakran néhány év késéssel is), hiszen a kínaiakhoz hasonlóan nem félnek meríteni a híres dizájnbútorok formavilágából. Nélkülük ma jóval szegényebb lenne az elérhető árú, de divatos és modern bútor-, hidegburkolat- és lámpaválaszték Magyarországon. (A vonatkozó magyar szektorok egyébként sem könnyű helyzetén nyilván nem javítanak, de ez egy másik téma.) Az árak természetesen szórnak, de jól tükrözik a minőséget, így jellemzően azt kapja a vásárló, amit várhat.

Egyes márkák kifejezetten lengyelesen hangzó neveket is felvállalnak ország-világ előtt. Aki pl. hidegburkolatot keres itthon, biztosan belefut a megfizethető áru Tubadzin, esetleg a magasabbra pozícionált Raw Decor termékekbe. A fabútorok közül a Fameg, a lámpáknál a Nowodvorski vagy a Zuma termékei több hazai forgalmazó kínálatában is megjelentek. Itt persze kisebb bútor- vagy szaniteráruházra, nem pedig azokra a nagy láncokra kell gondolni, ahová a magyar vásárló reflexszerűen indul hétvégente konyhát, kanapét vagy nagyjából bármit vásárolni – és ahol ugyancsak jó eséllyel botlik a lengyel bútoripar termékeibe.

Kiemelt kép forrása: Fameg.

Facebook Comments