Vécék és kádak használat közben – a film, amit receptre kellene felírni a fürdőszoba-felújítást tervezőknek

Vécék és kádak használat közben – a film, amit receptre kellene felírni a fürdőszoba-felújítást tervezőknek

Vécék és kádak használat közben – a film, amit receptre kellene felírni a fürdőszoba-felújítást tervezőknek

Ez a film arról szól, amit senki nem tart ildomos beszédtémának. Testek, lelkek és fürdőszobabútorok tökéletes összhangban, 28 percben, fénnyel festve.

Zuhany alatt éneklő operaénekes, bidéből lefegyelő kutya, vécén pipázó ember, kádban reggeliző férfi, gardróbszoba közepére tolt fürdőkád – megszokott és merőben szokatlan fürdőszobai tevékenységekről, illetve csodálatos fürdőszobákról forgatott filmet Londonban és Oxfordshire-ben Peter Greenaway – nézzétek csak meg ingyenesen a Vimeo-n, és ámuljatok ti is. A fürdő lehetséges funkcióit az abc betűi szerint ironikusan soroló ( J is for jacuzzi, S is for Samuel Beckett Memorial Bathroom, Q is for a quite smoke,…) 1985-ös alkotás festményszerű képi világa elvarázsol, de nemcsak ezért érdekes; valami olyasmire ébresztett rá, amitől először nagyon kényelmetlenül éreztem magam, majd inspirált.

Mitől olyan különlegesek ezek a fürdőszobák, mitől annyira mások? Bár vannak köztük hatalmasak, ahol földig érő ablakokon ömlik be a napfény, és akadnak köztük drága bútorokkal, aranyáras kézműves hidegburkolatokkal, esetleg étellifttel felszereltek, vagy épp minden négyzetcentiméteren tükörrel borítottak, nem ez a legérdekesebb és legértékesebb bennük. Sokkal inkább az egyediségük, a személyességük, illetve az a fajta szabadság, mellyel a szereplők a berendezést és a funkciókat kezelik.

Ezek a fránya angol szibariták ugyanis nemcsak a testüket ápolják a fürdőszobában, hanem szociális és lelki életet is élnek; itt beszélgetnek a házastársukkal, barátaikkal, megisznak egy pohár bort, esznek, dolgoznak, gondolkoznak, hegedülnek, szobabicikliznek – hallatlan, ugye? Kiderül, hogy a fürdő egy kihasználatlan élettér, amit sokszor akkor is egy sötét, ablaktalan kamrába nyomtak/nyomunk be, ha épp lenne rá több hely. A filmben szereplő emberek mind azon igyekeznek, hogy a ház többi szobájával egyenrangúan kezeljék a fürdőt, egy kényelmes helyiségként, ahol a nappalihoz vagy a hálóhoz hasonlóan számos tevékenység végezhető. Ezáltal pedig a saját testükhöz való viszonyuk is más; mivel “napvilágra engedik” a tisztálkodást, ezt a közösségi fürdőházakon kívül rendszerint rejtenivalóként kezelt aktust, mintha az átlagosnál elfogadóbb, támogatóbb viszonyba kerülnének fizikai valójukkal – pedig hol voltak még akkor a pozitív testkép aktivisták…

Innen (mármint Magyarországról) nézve ez a dús, maximalista (a minimalista ellentéteként értem itt) lakberendezés azért hat különösen furcsán, mert nálunk az angol belső terek, a „puha nappalik”, tehát a süppedős kanapéval, rengeteg textillel kipárnázott, mindenféle korból és tájról származó tárgyakkal díszített szobák helyett inkább a német és skandináv típusúak terjedtek el. Az elmaradott polgári fejlődés, a gyenge privát szféra, a csak egy szűk elit által birtokolt kultúrára fordítható erőforrások miatt pedig más lehetőségekkel és elvárásokkal szerzünk meg és használunk tárgyakat, mint a polgárosodásban és a gyarmatosításban egykor élen járó királyság lakói.

Nem azt mondom, hogy holnap elindítom az ételliftet minden fürdőbe-mozgalmat, de valamit megpendített bennem ez a mozi, amit anno, amikor először láttam, még nem éreztem – talán mert annyira elvarázsoltak maguk a képek. De ugye ti is látjátok, hogy a filmben bemutatott sokrétű fürdőhasználat minden eleme fontos a testi-lelki egészség szempontjából? És ugye sokszor ti sem adtok ezeknek időt és teret? Vajon csak a fürdőszobáinkból száműzzük a lazítás lehetőségét, vagy úgy általában az életünkből is? (Költői kérdés, hát persze hogy tíz esetből kilencben a második a megoldás.) Értem én, hogy 1985 óta nagyon fordult a világ, az Egyesült Királyság értelmiségi lakói, művészei meg nyilvánvalóan más bolygón élnek, de kedves hedonista olvasók, én ihletet kaptam, és meg is fogom osztani majd veletek azt a fürdőt – mármint fotón… – amit ez a film inspirált. Nézzétek meg ti is, hátha láttok néhány akárcsak apró, de megvalósítható ötletet, vagy csak kényeztessétek a szemeteket-fületeket a varázslatos képekkel és a különleges zenével.

Facebook Comments