Erről a közösségi médiában taroló lakberendezési stílusról biztosan meglesz a magad véleménye

Erről a közösségi médiában taroló lakberendezési stílusról biztosan meglesz a magad véleménye

Erről a közösségi médiában taroló lakberendezési stílusról biztosan meglesz a magad véleménye

Minimalizmus helyett maximalizmus a trend – egy világjárvány kellett ahhoz, hogy népszerűvé váljon.  

A maximalizmus néhány éve már definiált stílus, de a járvány miatti begubózás, a tömeges otthon ülés kellett ahhoz, hogy tömegek vágyjanak a beszűkült élettel szemben valami túláradásra. Amikor idén tavasszal már a BBC is megírta, hogy itt a vége, a minimalizmusnak leáldozott, és jön a maximalizmus, végre én is elhittem: talán nemsokára nálunk is általánosabbá válik az igény egy puhább, ingergazdagabb, boldogságfaktor-növelőbb, történetmesélősebb, komplexebb stílusra. És arra, hogy legyen már valami humor, huncutság, valami vicc a lakberendezésben, az otthonainkban; valami könnyedség, kiáradás, ami eddig csak a biztos polgári alapokon nyugvó társadalmak tagjainak adatott meg – de érjünk már végre oda mi is, a mindenit neki!

Forrás: itt.

Hogy ez a bizonyos vicc ízléstelen, üdítő vagy számunkra szimplán kulturálisan értelmezhetetlen, azt mindenki döntse el maga. Nekem üdítő. Mindennél jobban szeretnék már egyszer egy ilyen viccen Magyarországon röhögni, mert ez azt indikálná, hogy más, mélyebb rétegekben is lezajlottak változások, beindultak bizonyos társadalmi folyamatok. Viszont abban biztos vagyok, hogy megint született valami, ami sajnos két részre osztja az emberiséget – ugyanis az egyik részük garantáltan utálni fogja a maximalizmust. De nincs mit tenni, a történelem csak ismétli magát, hiszen valami hasonló játszódott le a spanyolnátha-járvány után is: valaki a formabontó, letisztult Bauhausért, valaki a tobzódó, díszletszerű art decoért lelkedesett. (Tavaly írtam egy cikket arról, hogyan befolyásolta a koronavírus anyaghasználat és térrendezés szempontjából az otthonokat, abban olvashattok egy kicsit bővebben arról, hogyan formálták a különböző pandémiák a történelem során az élettereket.)

Forrás: itt.

A járvány hatására sokan mindent kisöpörtek az otthonukból, ami felesleges (aki erre törekedne, annak ezt a rendrakós posztot ajánlom szíves figyelmébe), mások épphogy egyre több, számukra kedves tárggyal bélelték ki otthonaikat, hogy biztonságosabbnak, puha fészeknek érezhessék. Mi sem mutatja jobban, mennyire széles körben terjed az utóbbi stílus, minthogy a közösségi médiában tarolnak a gyakorlatilag kreatív káoszt felmutató #cluttercore képek, pld. a TikTokon 16 millió megtekintés felé közelít ez a hashtag. Sokaknak persze a járványtól függetlenül lett elegük a minimalizmusból, ami csak akkor néz ki igazán jól, ha tiszta, lepucolt felületekkel van tele a lakás, amin még egy poharat sem felejtünk elöl – a cluttercore, illetve bizonyos tekintetben a maximalizmus is ezen kényszerek alól szabadíthat fel.

Forrás: itt.

Arra viszont nem fogadnék nagyobb összegben, hogy ez a stílus az unásig elterjedjen a valós életben (mármint Magyarországon, 2021-ben). Egyrészt biztos stílusérzék és rengeteg tervezés szükséges ahhoz, hogy ezek a látszólag terv nélkül összedobált, „félrepárosított” tárgyak tényleg jól működjenek egymás mellett. A rendezett zűrzavar rendezés nélkül csak zűrzavar marad, és a mögötte rejlő rengeteg munkát, válogatást, tulajdonképpen kurálást nem mindenkinek van ingerenciája végigtolni. A túláradás, a bőség pedig, amit ez a stílus megkíván, olyan gazdagságban követeli az anyagmennyiséget és bizony a minőséget is, hogy kis hazánkban biztosan nem ez a stílus fog virítani minden lakásban. Nem csoda, hogy az Egyesült Királyságban viszont a miniszterelnök épp így rendezteti be az otthonát azzal a lakberendezővel, Lulu Lytle-lel, akinek a saját nappaliját a nyitóképen láthatjátok. Lytle arról ismert, hogy bátran vegyíti a gyarmatosító időkre datálható, indiai hatást tükröző Raj stílust a bohémmel, majd mindezt szépen beülteti a The Crown díszletébe. Náluk ez egyszerűen zsigerből jön, lásd ezt a posztot a fránya angol szibaritákról, akik a gyarmatosítás során valahogy csak belejöttek a különböző stílusú és eredetű tárgyak párosításába…

Forrás: itt.

De azért vágyakozni szabad, tanulni pedig akkor is lehet ebből a stílusból, ha nem tetszik. Például azt, hogy a maximalista nem kacatokkal tömi meg a lakást, hanem érzelmi vagy anyagi (illetve legjobb esetben mindkét:) értéket képviselő tárgyakkal. Ami még ennél is fontosabb: nem felhalmozásra, nyakló nélküli gyűjtögetésre bátorít, hanem arra, hogy értékeld, amid már van, és ne dobj ki bizonyos dolgokat azért, mert nem megy az új ikeás kanapéhoz. Tapasztalatból tudom, hogy máshogy kopnak azok a tárgyak, amiket tényleg szeretünk, és biztosan nem lesz szükség arra, hogy valaha is megváljunk tőlük. Két, együtt kissé diszharmonikus tárgy éppolyan szépen egymás mellé csiszolódik, mint azok az öregedő házastársak, akikről messziről virít, hogy külön-külön sem egyszerű esetek, meg együtt is átmentek pár dolgon, de már elfogadják és rutinból kezelik egymás rigolyáit. Nem tudom, hogy csak a két évtizedes kapcsolatom mondatja ezt velem, de én valamiért nagyon értékelem az így kialakuló harmóniát – ti hogy vagytok vele?:)

Nyitókép: Lulu Lytle nappalija, Youtube

Facebook Comments